1. |
Lithoid Fetus Ritual
04:24
|
|
||
|
Megkövesedett élet
Megkövesedett halál
Izzik, mint a szén
Fekete füstfelhőbe temet
Éjsötét fraktálok
A szemeim előtt táncolnak
Porrá tört önkívület
Fekete rémálomba temet
Alaktalan lények
Csontsípokat fújnak
Dübörgő dobok ritmusa
Fekete hangorkánba temet
Áttáncolom magam
Az űrök közti űrbe
Átölelem a vákuumot
Fekete karjaiba temet
|
||||
2. |
Blóð úr tóminu
04:53
|
|
||
|
Amikor acsarkodó dögök a Napot zabálják
A héliumsikolyokat elfojtja a végtelen vákuum
Látom a mag önmagába zuhanását
Ahogy tűzben, lángban, káoszban pusztul el
Amikor a temetetlen holtak a Holdat falják
Az ezüstsóhajokat nem hallja más, csak oszladozó fülek
Elködösödő szemeim még tanúi
Az utolsó font hús aláhullásának
Amikor a kozmosz falán megnyíló seb mélységéből
Rettenetes esszencia áramlik át
Mely miriádnyi ismeretlen, kavargó fény spiráljában játszik
Egyszerre tör fel bennem
Megszámlálhatatlan borzalmas káprázat
Egymásba facsarodó, lidérces látomásorgia
Ömlik a vér a sötétség mögül
És én feléje nyújtom kiszáradt torkomat
|
||||
3. |
The Grey City
05:03
|
|
||
|
Ereimben áramló fekete penész
Látomás-molekulák vitustánca
Arcom a halál ölébe temetem
Ölelést várok, mesét és örök álmokat
Szürkeségben ébredek
Talán a fátyol mögött, nem tudom
Színtelen falak között hajszol a pánik
Talán tényleg ez a valóság, nem tudom
Szétporladó, zöldes-szürke rothadástestek
Ütköznek nekem szüntelen
Tekintetük tébolyítóan üres
Magukba szívják rémületes sikolyaimat
Végtelen, szürke csarnokok kietlen falai közt
Éri utol lelkem űzött testemet
Egy hatalmas trónon vonaglik, lüktet alaktalanul
Vakon és őrülten... a Káosz
Elporladok én is
Szürkeséggé válok
|
||||
4. |
|
|||
|
Könyörgök, ne nézz hátra
A falak is látnak téged
És szemeik fekete mérget szivárognak
Óh, de rémült tekinteted már köztük cikázik
Elködösíti a megnevezhetetlen
Könyörgök, ne lassítsd lépteid
A falak utánad kapnak
És kezeik gyászos álmokat szivárognak
Óh, de lábaid már meg-megbicsaklanak
Megbénítja őket a megnevezhetetlen
Könyörgök, ne állj meg
Ne, ne fordulj vissza!
A falak tébolyult igéket suttognak
Szájaik bűzös csókot lehelnek
És torkaik sötét vért szivárognak
Óh, de nyelved már ízleli a dögletes mocsarat
Magáévá tett a megnevezhetetlen
|
||||
5. |
Dreymandi Hryllingur
05:35
|
|
||
|
I.
Egy furcsa buborékban ébredek
Félelemben, nyugtalanságban
Kezemmel eltakarom szemeimet
Mert rettegek attól, ami elém tárul
De nincs más körülöttem
Csak átláthatatlan sötétség…
Nem az a ragacsos, nehéz sötétség
Mely rátelepszik a mellkasunkra
Hideg, nem evilági, testetlen feketeség
Nem volt gonosz, nem volt semmilyen
Csupán körülölelt, mint egy vékony membrán
„Testem nincs, magam vagyok a buborék.” – döbbenek rá,
„Egy utolsó foszlány egy álomból,
Egy utolsó, árva gondolat egy rettenetes elmében.”
II.
Lehetséges ez, hogy belelátok ebbe az elmébe?
Hogy nem őrülök bele ebbe a roppant tudásba?
A nevét belerebegem a sötétbe – irgalom!
Mily sok neve van,
Magam elé mormolom mindet imaként
Remegő hangon kántálom – MANA
Tanú vagyok, igen, tanú! Az egyetlen, az utolsó! – YOOD
Az andalító, lágy dallamot már megölte a csend – SUSHAI
A kábulatba ejtő dobokat elnyelte az űr – ZTHTH
Nincsenek már istenek, nincsenek többé démonok, ördögök
Nincsenek már világok, nincsenek többé lelkek
Nincs többé élet, nincs többé halál
Nincs többé teremtés, hisz felébredt
Felébredt! Felébredt! Felébredt!
III.
Egy utolsó sóhaj lebeg még tova:
„Ami álmodik, annak fel is kell ébrednie
Új, iszonyú teremtést álmodik majd helyébe”
|
||||
6. |
|
|||
|
Mikor a dimenziók közötti tér
Kitátotta félelmetes száját
Felfoghatatlan borzalmakat öklendezve fel
Bugyborékoló sötétanyag-vérrel
Borította be kozmoszunkat
És ez a rémes matéria felfalt mindent
A csillagok helyén újabb szájak nyíltak
Nyöszörgő, öklendező szájak
Halált okádtak fejünkre
Felhők fölé tornyosuló
Vértől iszamós, kifordult húsú dögöket
Óh, hát hallom a hangjukat
Szemeimre már nem lesz szükség
Kivájom őket
És nevetek! Micsoda eufória!
Jöjjetek! Jöjjetek! Micsoda öröm!
„Megváltottak” – kiabálom elcsukló hangon
„Elmerülök”- suttogtam
Elmerülök
|
||||
7. |
Stillborn of the Void
08:16
|
|
||
|
Csillagtalan mélyben
Távoli bolygók fényében
Egy kapuról suttognak:
Lidérces színekben játszó
Kozmikus vulváról
Csillagtalan térben
Rég elholt napok sírkertjében
Egy gyermekről suttognak:
Éjszínű csillogásban játszó
Megkövesedett halálról
Csillagtalan létben
Alaktalan lények fergetegében
A Kilencedik érkezéséről suttognak:
Újszülött, de mégis oly ősi
Dimenzión túli irtózat
Holtfekete testén szörnyű élet telepszik
Komor szikláin az angyalok pengéi is kicsorbulnak
És gyomrában az Öregek álmodnak megnevezhetetlen világokról
Álmodnak…
Örökké…
|
||||
Bone Chapel Collective Budapest, Hungary
Metal hive mind from Budapest, Hungary.
Not a label.
If you like Enthanatogen, you may also like:
Wreckage Of The Raging World
by Alkymist (CAN)
supported by 6 fans who also own “Enthanatogen”
As many reviews noted, this has strong Ruins of Beverast vibe. And as RoB is one of the best band in dark metal, this sounds very promising 😉
go to album
OCCLITH - GATES, DOORWAYS, AND ENDINGS
by OCCLITH
supported by 6 fans who also own “Enthanatogen”
Mystic charm crawls down your spine, the doom complete
go to album
PRIMORDIAL KHAOS
by GOATCHAMBER
featured on Bandcamp Radio Feb 3, 2023
go to album
I Have Seen The Light, And It Was Repulsive
by SERMON OF FLAMES
featured on Bandcamp Radio Sep 3, 2021
go to album
At just 27 minutes, there's an onslaught of shred in this tumultuous blend of death metal and black metal from Italy.
go to album
TZOMPANTLI - TLAMNALLI
by TZOMPANTLI
supported by 6 fans who also own “Enthanatogen”
Fantastically brutal, slow headbangy groovy goodness.
go to album
